1. Glükóz-anyagcsere a rákos sejtekben: A rákos sejteknek nagy az igényük a glükózra, amelyet elsődleges energiaforrásként használnak. Ez a gyors glükózfelvétel és -felhasználás a rák jellemzője, és "Warburg-effektusként" ismert. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden sejtnek – beleértve a nem rákos sejteket is – van szüksége nagy mennyiségű glükózra energiaszükségleteik kielégítéséhez.
2. Inzulin és inzulinszerű növekedési faktorok (IGF): A cukorfogyasztás serkentheti az inzulin termelését, amely hormon segít szabályozni a glükózszintet a szervezetben. Az emelkedett inzulinszint az inzulinszerű növekedési faktorok (IGF) szintjének növekedéséhez vezethet, amelyek részt vesznek a sejtnövekedésben, -proliferációban és -differenciálódásban. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a magas IGF-szint összefüggésbe hozható bizonyos ráktípusok, köztük a mell-, prosztata- és vastagbélrák fokozott kockázatával. A cukor közvetlen szerepét azonban ebben az összefüggésben még vizsgálják.
3. Elhízás és gyulladás: A túlzott cukorfogyasztás hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz és az elhízáshoz. Az elhízás számos ráktípus ismert kockázati tényezője, és a rákkal való összefüggését részben a krónikus gyulladásnak tulajdonítják. Az elhízás a gyulladásos markerek fokozott termeléséhez vezet, ami elősegítheti a tumor növekedését és fejlődését.
4. Glikációs végtermékek (AGE-k): A magas cukorbevitel előrehaladott glikációs végtermékek (AGE) kialakulásához vezethet. Az AGE-k olyan vegyületek, amelyek akkor keletkeznek, amikor a cukrok reakcióba lépnek a testben lévő fehérjékkel vagy zsírokkal. Az öregedéssel és krónikus betegségekkel, köztük a rákkal kapcsolatosak. Az AGE-k károsíthatják a DNS-t, ami olyan genetikai mutációkhoz vezethet, amelyek növelik a rák kialakulásának kockázatát.
5. A megfigyelési vizsgálatokból származó bizonyítékok korlátozott száma: Egyes megfigyeléses tanulmányok összefüggést sugalltak a magas cukorbevitel és bizonyos ráktípusok, például mell-, hasnyálmirigy- és nyelőcsőrák fokozott kockázata között. Ezeket a tanulmányokat azonban olyan tényezők korlátozzák, mint a zavaró változók, az étrendi minták és más életmódbeli tényezők.
Fontos megjegyezni, hogy bár ezek az eredmények potenciális összefüggésekre utalnak, további kutatásokra van szükség a cukorfogyasztás és a rák közötti közvetlen ok-okozati összefüggés megállapításához. Ezen túlmenően, a rák kockázatának felmérése során alapvető fontosságú az általános táplálkozási minták, az életmódbeli döntések és a genetikai tényezők figyelembe vétele.
Ezért bár a túlzott cukorbevitel korlátozása a kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód részeként javasolt, ez nem garantált megelőző intézkedés a rák ellen. Az egészséges testsúly megőrzése, a rendszeres fizikai aktivitás, a gyümölcsökben, zöldségekben és teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrend fogyasztása, valamint a feldolgozott élelmiszerek és a cukros italok kerülése átfogóbb stratégiák a rák általános kockázatának csökkentésére és a jó egészség megőrzésére.