1. Kemoterápia: A kemoterápiás gyógyszereket általában a Rituxannal együtt alkalmazzák a rákos sejtek elpusztítására. A specifikus kemoterápiás sémák közé tartozhatnak a ciklofoszfamid, a doxorubicin, a vinkrisztin és a prednizon (CHOP), vagy más kombinációk.
2. Rituxan (Rituximab): A Rituxant intravénásan (IV) adják be, és úgy tervezték, hogy megkösse és elpusztítsa a B-sejteket, beleértve a rákos B-sejteket, amelyek részt vesznek a non-Hodgkin-limfómában. Adható önmagában vagy kemoterápiával kombinálva.
3. Sugárterápia: A sugárterápia nagy energiájú röntgensugarakat vagy más sugárzási formákat használ a rákos sejtek megcélzására és elpusztítására. Használható kemoterápia vagy Rituxan kezelés előtt vagy után a visszamaradt rákos sejtek eltávolítására.
4. Őssejt-átültetés: Bizonyos esetekben őssejt-transzplantáció (más néven csontvelő-transzplantáció) javasolható. Ez az eljárás magában foglalja az egészséges őssejtek összegyűjtését a donortól vagy a páciens saját csontvelőjéből, majd azok újrainfúzióját az immunrendszer helyreállítása és a rák elleni küzdelem érdekében.
5. Célzott terápia: Más célzott terápiák, például Bruton tirozin kináz (BTK) gátlók, foszfoinozitid 3-kináz (PI3K) inhibitorok vagy BCL-2 inhibitorok alkalmazhatók Rituxannal vagy más szerekkel kombinálva. Ezek a gyógyszerek a limfómasejtek növekedésében és túlélésében részt vevő specifikus fehérjéket vagy útvonalakat célozzák meg.
6. Fenntartó terápia: A sikeres kezdeti kezelést követően fenntartó kezelés javasolt a limfóma kiújulásának megelőzésére vagy késleltetésére. Ez magában foglalhatja a Rituxan önmagában vagy más szerekkel kombinált időszakos ciklusait.
7. Támogató ellátás: A szupportív kezelési intézkedések a kezelési folyamat során kulcsfontosságúak a kezelések tüneteinek és mellékhatásainak, például hányinger, fáradtság, fertőzésveszély és vérkép-rendellenességek kezelésére.
A Rituxan non-Hodgkins limfóma speciális kezelési tervét egy hematológusokból, onkológusokból és más szakemberekből álló egészségügyi csapat határozza meg. Rendszeres monitorozás, értékelés és a kezelési terv módosítása válhat szükségessé a beteg reakciója és az egyéni körülmények alapján.