Izomösszehúzódások: A nyirokerek szelepekkel vannak ellátva, amelyek megakadályozzák a visszaáramlást és biztosítják a nyirokfolyadék egyirányú áramlását. Ezek a szelepek a nyirokereket körülvevő vázizmok összehúzódásával és ellazulásával együtt működnek. Amikor az izmok összehúzódnak, nyomást gyakorolnak az erekre, ami elősegíti a nyirokfolyadék előrehaladását. A hatékony nyirokszállításhoz elengedhetetlen a fizikai aktivitás és az izommozgás.
Légzés: A rekeszizom ritmikus tágulása és összehúzódása légzés közben változást idéz elő az intrathoracalis nyomásban. Ez a nyomáskülönbség segít felszívni a nyirokfolyadékot a mellkasi csatornába, amely a fő nyirokér, amely a nyirokot az alsó testből a véráramba szállítja.
Nyirokszivattyú: A nyirokrendszernek saját belső pumpáló mechanizmusa van. A nyirokerek izmos fala összehúzódó tulajdonságokkal rendelkezik, és ezek az összehúzódások segítik a nyirokfolyadékot az ereken keresztül. A nyirokpumpa működését az idegrendszer és a hormonok szabályozzák.
Negatív intrathoracalis nyomás: A mellüregben a nyomás valamivel alacsonyabb, mint a légköri nyomás. Ez a negatív nyomásgradiens a nyirokfolyadékot a nyirokerekből a mellkasi csatornába szívja.
Nyirokfolyadék térfogata és viszkozitása: A nyirokfolyadék térfogata és viszkozitása is befolyásolja a szállítását. A megfelelő mennyiségű folyadék bevitele és a kiegyensúlyozott táplálkozás fontos a nyirokfolyadék megfelelő térfogatának és összetételének fenntartásához, a hatékony áramlás biztosításához.
Összességében a nyirokrendszer megfelelő működése az izomösszehúzódások, a légzés, a nyirokpumpa összehangolt működésén, a negatív intrathoracalis nyomáson és magának a nyirokfolyadéknak a tulajdonságain múlik. Ha ezek a tényezők egyensúlyban vannak, a nyiroktranszport optimalizálódik, elősegítve a folyadékegyensúlyt, az immunrendszer felügyeletét és a salakanyagok eltávolítását.