Hogyan fejti ki hatását a Tagrisso a tüdőrák ellen

A Tagrisso (osimertinib) egy célzott terápia, amelyet bizonyos típusú nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésére használnak. Úgy fejti ki hatását, hogy gátolja az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) nevű fehérje aktivitását, amely részt vesz a rákos sejtek növekedésében és terjedésében.

A Tagrisso kifejezetten hatékony az olyan daganatok ellen, amelyekben az EGFR gén specifikus mutációt mutat. Ezt a mutációt T790M mutációként ismerik, és azon betegek körülbelül 50%-ában található meg, akiknél rezisztencia alakul ki más EGFR-célzott terápiákkal szemben, mint például az erlotinib (Tarceva) vagy a gefitinib (Iressa).

Így működik a Tagrisso:

1. Az EGFR-hez kötődik: A Tagrisso a rákos sejtek felszínén lévő EGFR fehérjéhez kötődik.

2. Az EGFR jelzés blokkolása: Az EGFR-hez kötődve a Tagrisso blokkolja azokat a jelátviteli útvonalakat, amelyek felelősek a rákos sejtek növekedéséért és osztódásáért.

3. Gátolja a daganat növekedését: Az EGFR jelátvitel blokkolásával a Tagrisso gátolja a rákos sejtek növekedését és terjedését.

4. Apoptózist indukál: A Tagrisso apoptózist vagy programozott sejthalált is indukálhat a rákos sejtekben.

A Tagrisso-t általában naponta egyszer kell bevenni tabletta formájában. Általában jól tolerálható, gyakori mellékhatásai közé tartozik a hasmenés, hányinger, hányás, bőrkiütés és száraz bőr.

A Tagrisso ígéretes eredményeket mutatott fel a T790M mutációval járó előrehaladott NSCLC kezelésében végzett klinikai vizsgálatok során. Hatékonynak bizonyult mind az első, mind a második vonalbeli kezelési körülmények között, és jelentősen javíthatja a progressziómentes túlélést és az általános túlélést.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a Tagrisso nem gyógyítja a tüdőrákot. Segíthet a betegség leküzdésében és a tünetek enyhítésében, de nem szünteti meg teljesen a rákot.