A kelátképző terápiát leggyakrabban nehézfém-mérgezések, például ólom-, higany- és arzénmérgezés kezelésére használják. Más betegségek kezelésére is használható, mint például az érelmeszesedés (az artériák keményedése) és az időskori makuladegeneráció (a központi látást befolyásoló állapot).
A kelátképző terápiában leggyakrabban használt kelátképző szer az etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA). Az EDTA egy erős kelátképző szer, amely számos nehézfémhez képes kötődni. Egyéb használható kelátképző szerek közé tartozik a dimerkaprol (British Anti-Lewisite vagy BAL) és a penicillamin.
A kelátképző terápiát általában intravénásan (IV), azaz vénán keresztül adják be. A kelátképző szer a véráramba kerül, ahol a nehézfémekhez kötődik, és komplexet képez. Ezután a komplex kiválasztódik a vizelettel.
A kelátterápia biztonságos és hatékony kezelés lehet nehézfém-mérgezés és más állapotok esetén. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kelátképző terápiának mellékhatásai is lehetnek, például hányinger, hányás és hasmenés. Ritka esetekben a kelátképző terápia vesekárosodást vagy más súlyos mellékhatásokat okozhat.
Fontos, hogy a kezelés megkezdése előtt beszéljen orvosával a kelátképző terápia kockázatairól és előnyeiről.