1. Reaktív laphámsejtek:Nem ritka, hogy a papa-kenetek reaktív laphámsejteket mutatnak. Ezek a sejtek a normálisnál nagyobbnak tűnhetnek, és gyulladás, irritáció vagy hormonális hatások miatt bizonyos sejtelváltozásokat mutathatnak. A reaktív laphámsejtek általában nem jelentenek súlyos alapbetegséget, és maguktól is megoldódnak.
2. Meghatározatlan jelentőségű atípusos laphámsejtek (ASCUS):Az ASCUS gyakori lelet a pap-kenetekben. Enyhén kóros laphámsejtek jelenlétét jelzi, amelyek nem utalnak egyértelműen súlyosabb állapotra. Az ASCUS általában további értékelést igényel, és további vizsgálatokat, például HPV-tesztet vagy kolposzkópiát foglalhat magában az ok meghatározására és a mögöttes rendellenességek kizárására.
3. Squamous Intraepithelialis léziók (SIL):A SIL a méhnyak laphámsejtjeinek rákmegelőző elváltozásaira utal. Két kategóriába sorolhatók:
- Alacsony fokozatú SIL (LSIL):A cervicalis intraepiteliális neoplázia 1. fokozataként (CIN 1) is ismert, az LSIL enyhe sejtrendellenességeket jelez a laphámsejtekben. Az LSIL gyakori, és gyakran kezelés nélkül magától megszűnik. A változások nyomon követése érdekében azonban rendszeres monitorozás javasolt.
- High-grade SIL (HSIL):A CIN 2 vagy CIN 3 néven is ismert HSIL súlyosabb sejtrendellenességeket jelez a laphámsejtekben, ami a méhnyakrák kialakulásának magasabb kockázatára utal. A HSIL jellemzően szorosabb nyomon követést, kezelést vagy szakemberhez fordulást igényel.
Kulcsfontosságú, hogy megvitassa a papakenet-jelentés konkrét megállapításait egészségügyi szolgáltatójával, mivel ők tudják biztosítani a legpontosabb értelmezést az Ön egyéni helyzete és előzményei alapján. Ők is útmutatást nyújtanak a szükséges további lépésekhez vagy nyomon követési vizsgálatokhoz.