Hogyan működnek a JAK-gátlók

A JAK-gátlók a Janus-kinázok (JAK-ok) aktivitásának blokkolásával fejtik ki hatásukat, egy olyan enzimcsaládot, amely a különböző citokinek és növekedési faktorok jelátvitelében vesz részt. A citokinek kisméretű fehérjék, amelyek szabályozzák a sejtaktivitást és az immunválaszokat, míg a növekedési faktorok elősegítik a sejtek növekedését és differenciálódását.

A JAK-ok akkor aktiválódnak, amikor specifikus citokinekhez vagy növekedési faktorokhoz kötődnek, ami a downstream jelátviteli molekulák foszforilációjához vezet, amelyeket jelátalakítóknak és transzkripciós aktivátoroknak (STAT-oknak) neveznek. A STAT-ok ezután a sejtmagba transzlokálódnak, ahol szabályozzák az immunválaszokban, a gyulladásban és a sejtnövekedésben részt vevő különféle gének expresszióját.

A JAK-gátlók blokkolják a JAK-ok aktiválódását azáltal, hogy megakadályozzák azok foszforilációját, ezáltal gátolják a downstream jelátviteli kaszkádot, és végső soron csökkentik a gyulladásos mediátorok termelődését és bizonyos immunsejtek proliferációját. A JAK-STAT jelátvitelnek ez az interferenciája hatékonysá teszi a JAK-gátlókat a túlzott immunválaszokkal és gyulladásokkal jellemezhető állapotok kezelésében, mint például a reumás ízületi gyulladás, gyulladásos bélbetegség és bizonyos típusú rák.

A JAK-gátlók néhány példája a tofacitinib (Xeljanz), a baricitinib (Olumiant) és a ruxolitinib (Jakafi), amelyeket általában a rheumatoid arthritis és más immunmediált rendellenességek kezelésére használnak. Általában orálisan adják be, és önmagukban vagy más gyógyszerekkel kombinálva is alkalmazhatók.