Történelmileg a „kísértő” kifejezést gyakran negatív értelemben használták, különösen vallási vagy moralista összefüggésekben, olyan nők leírására, akikről úgy tekintenek, mint akik félrevezetik a férfiakat, vagy engedik őket a kísértésnek. A mai szóhasználatban azonban a kifejezést többféleképpen értelmezhetik, és nem mindig sértésnek szánták.
A kulcs annak megértéséhez, hogy sértésnek nevezik-e a kísértőt vagy sem, az adott helyzetben és a kimondás módjában rejlik. Ha megalázó vagy becsmérlő módon használják, akkor az sértésnek minősül. Ha azonban játékosabb vagy csodálatosabb módon használják, akkor lehet, hogy nem sértésnek szánják, hanem egyszerűen a személy vonzerejének vagy varázsának a visszatükröződése.
Végső soron fontos figyelembe venni a kijelentés mögött meghúzódó kontextust és szándékot, valamint az egyén személyes érzéseit annak meghatározásához, hogy sértésnek minősül-e, ha valakit csábítónak neveznek.