Egészség és a Betegség
1. Rögzítés: A pókok különféle módszereket alkalmaznak zsákmányuk befogására, például hálókat építenek, ragacsos selymet használnak az áldozatok csapdába ejtésére, vagy aktívan vadásznak zsákmányra.
2. Immobilizáció: Miután a zsákmányt elfogták, a pókok mérget fecskendeznek áldozatuk testébe. A méreg neurotoxikus és emésztőenzimeket tartalmaz, amelyek megbénítják és részben megemésztik a zsákmányt, így a pók könnyebben fogyasztja.
3. Külső emésztés: A pókok külső emésztést gyakorolnak, ami azt jelenti, hogy az emésztési folyamatot a testükön kívül kezdik meg. Emésztőenzimeket választanak ki a zsákmányra, lebontják szöveteit és cseppfolyósítják a tartalmát.
4. Szívás: A "szívásos táplálásnak" nevezett folyamat révén a pókok speciális szájszerveiket használják fel a zsákmány cseppfolyósított tápanyagainak és testnedveinek felszívására.
5. Szűrés: A leszűrt, tápanyagban gazdag folyadék ezután a pók nyelőcsövén keresztül a gyomrába kerül a további emésztés érdekében.
6. Felszívódás és asszimiláció: A pók emésztőrendszere továbbra is lebontja a tápanyagokat az enzimek hatására és a beleket bélelő speciális sejtek általi felszívódás révén. A hasznos komponensek asszimilálódnak, és energiát, növekedést és szaporodást biztosítanak.
7. Kiválasztás: A zsákmány emészthetetlen maradványai, mint például az exoskeletonok és más szilárd anyagok, kis, szilárd formává tömörülnek, amelyet "spermiumnak" vagy "székletpelletnek" neveznek. Ezek a pelletek végül a pók végbélnyílásán keresztül ürülnek ki.
A pókok hatékony és speciális táplálkozási mechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek alkalmazkodtak ragadozó életmódjukhoz és vadászati stratégiáikhoz. Ezek a mechanizmusok lehetővé teszik számukra, hogy tápanyagokat és energiát vonjanak ki zsákmányaikból, és azokat a túlélésükhöz és szaporodásukhoz szükséges erőforrásokká alakítsák.