1. Mechanikus keverés: A nyelv izmos szerkezete és rugalmas természete lehetővé teszi, hogy különböző irányokba tudjon mozogni, így az ételt alaposan összekeverheti a nyállal. A nyelv felületét papillák borítják, apró dudorok, amelyek elősegítik az élelmiszer-részecskék elleni súrlódást, tovább fokozva a keverési folyamatot.
2. A bólus kialakítása: Ahogy a nyelv mozgatja az ételt, segít egy összefüggő masszává, úgynevezett bólussá formálni. Ez megkönnyíti a lenyelést, és megakadályozza, hogy az élelmiszer beragadjon a torokban vagy a nyelőcsőben.
3. Nyál terjesztése: A nyelv mozdulatai a nyálat is szétterítik az élelmiszer-részecskékre, biztosítva, hogy minden falat megfelelően be legyen vonva nyállal és nedves legyen. Ez azért fontos, hogy a nyálban lévő emésztőenzimek lebontsák a szénhidrátokat, beindítva a kémiai emésztés folyamatát.
4. Ízérzékelés: A nyelv ízlelőbimbókat is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy különböző ízeket és ízeket érzékeljünk. A nyálat szétszórva az ételen az oldott molekulák eljuthatnak az ízlelőbimbókhoz, így sokféle ízt tapasztalhatunk meg.
5. Nyelési reflex: A nyelv mozgása serkenti a nyelési reflexet is. Miután az étel kellőképpen elkeveredik nyállal, és bolussá alakul, a nyelv segít a torok hátsó része felé tolni, kiváltja a nyelési reflexet, és lehetővé teszi, hogy az étel bejusson a nyelőcsőbe.
Összefoglalva, a nyelv létfontosságú szerepet játszik a táplálék nyállal való összekeverésében, a bolus kialakításában, a nyál szétterítésében, az ízérzékelés megkönnyítésében és a nyelési reflex kiváltásában. Ezek a funkciók elengedhetetlenek a táplálék megfelelő lebontásához és emésztéséhez.