1. Lappangási időszak: A veszettség lappangási ideje néhány naptól több hónapig változhat. Ezalatt a vírus az idegeken keresztül szaporodik és terjed, de előfordulhat, hogy az állat nem mutat észrevehető tüneteket.
2. Prodromális szakasz: A veszettség korai tünetei közé tartozhatnak a viselkedésbeli változások, például nyugtalanság, ingerlékenység és szorongás. Az állat visszahúzódóvá vagy félénksé válhat, és csökkenhet az étvágya.
3. Dühös veszettség: Ezt a szakaszt a hiperaktivitás, az agresszió és az erőszakos viselkedés jellemzi. Az állat bármit megtámadhat a közelében, beleértve az embereket és más állatokat is. A hidrofóbia vagy a víztől való félelem szintén gyakori tünet. A dühös veszettségben szenvedő állatok nyelési nehézségei lehetnek, erősen nyálaznak, és szokatlan hangokat hallathatnak.
4. Bénulásos veszettség: A veszettség ezen változata kevésbé gyakori, és progresszív bénulás jellemzi. Az állat izomgyengeséget és koordinációs problémákat tapasztalhat, ami járási vagy állási nehézségekhez vezethet. A bénulás végül a légzőizmokat érinti, légzési nehézséget és végül halált okoz.
5. Halál: A kezeletlen veszettség szinte mindig végzetes. A fertőzés gyorsan előrehaladhat, és a tünetek megjelenése után néhány napon vagy néhány héten belül halálhoz vezethet.
Összességében az állatokban előforduló veszettség jelentős kockázatot jelent az emberi és az állati egészségre egyaránt. A korai felismerés és az azonnali orvosi ellátás kulcsfontosságú a veszettség terjedésének megelőzése és az emberek és az állatok e végzetes betegségtől való védelme szempontjából.