Egészség és a Betegség
Kevorkian a michigani Pontiacban született örmény bevándorlók fiaként. 1952-ben diplomázott a Michigani Egyetem Orvostudományi Karán, és a detroiti Harper-Grace Kórházban végzett rezidensként. A koreai háború alatt az Egyesült Államok hadseregében szolgált, és Bronzcsillag éremmel tüntették ki.
Katonai szolgálatának befejezése után Kevorkian visszatért Michiganbe, és orvosi gyakorlatba kezdett. Az 1980-as években kezdett érdeklődni az eutanázia iránt, miután tanúja volt néhány páciense szenvedésének. Nyilvánosan kiállt az eutanázia legalizálása mellett, és 1989-ben megalapította a Hemlock Society-t, a "halálhoz való jogot" támogató szervezetet.
1990-ben Kevorkian közreműködött Janet Adkins, egy 54 éves, Alzheimer-kórban szenvedő nő öngyilkosságában. Adkins halála volt az első a sok közül, amiben Kevorkian segített a következő években. Jellemzően halálos adag kálium-kloridot adott be pácienseinek, és gyakran videóra vette az öngyilkosságokat.
Kevorkian tevékenysége nagy médiafigyelmet keltett, és ellentmondásos személyiséggé vált. Egyesek egyszerre dicsérték együttérzéséért, mások pedig elítélték tetteiért. 1993-ban elítélték Thomas Hyde halála miatt elkövetett elsőfokú gyilkosságért, de az ítéletet a fellebbezés során hatályon kívül helyezték.
1999-ben Kevorkiant elítélték Thomas Youk halála miatt elkövetett másodfokú gyilkosságért. Nyolc évet töltött börtönben, mielőtt 2007-ben feltételesen szabadlábra helyezték. A börtönből való szabadulása után Kevorkian továbbra is az eutanázia legalizálása mellett állt ki, de nem segített több öngyilkosságban.
Kevorkian 2011-ben halt meg tüdőgyulladás szövődményei miatt. 83 éves volt.