1. Helytelen kódválasztás:Lehet, hogy a kódoló helytelen eljáráskódot választott az elvégzett szolgáltatáshoz. Ez akkor fordulhat elő, ha a kódoló nem ismeri az adott kódokat, vagy nem fér hozzá a pontos kódolási irányelvekhez. Például, ha az orvos egy sebzés összetett javítását hajtja végre, a kódoló választhat egy egyszerű javítási kódot a megfelelőbb összetett javítási kód helyett.
2.Hiányzó módosítók:A módosítók további információkat nyújtanak egy eljárásról vagy szolgáltatásról. Egyes esetekben módosítók szükségesek a pontos kódoláshoz, míg más esetekben opcionálisak lehetnek. Ha a szükséges módosító hiányzik, a követelés elutasításra kerülhet, vagy hibásan dolgozható fel. Például, ha egy orvos kétoldalú eljárást végez, a kódolónak hozzá kell adnia a megfelelő módosítót, amely jelzi, hogy az eljárást mindkét oldalon elvégezték.
3. Helytelen módosítóhasználat:Még a megfelelő módosítók kiválasztása esetén is előfordulhat, hogy helytelenül használhatók. Például előfordulhat, hogy a kódoló olyan módosítót használ, amely egy másik eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozik, vagy rossz módosítót használ az adott helyzethez. Ez fizetési hibákhoz vagy elutasításhoz vezethet. Például, ha egy orvos olyan eljárást végez, amelyre jellemzően nem terjed ki a biztosítás, a kódolónak hozzá kell adnia a megfelelő módosítót, jelezve, hogy a szolgáltatásra nem vonatkoznak a szokásos fedezeti szabályok.
4. Több módosító:Egyes esetekben több módosító is szükséges lehet egy eljárás vagy szolgáltatás pontos leírásához. A kódolóknak azonban ügyelniük kell arra, hogy ne használjanak túl sok módosítót, mivel ez zavaróvá teheti az állítást, és elutasításhoz vezethet. A kódoló csak az eljárás vagy szolgáltatás pontos leírásához szükséges módosítókat használhatja. Például, ha egy orvos olyan betegen hajt végre eljárást, akinek a kórelőzményében krónikus betegség szerepel, előfordulhat, hogy a kódolónak több módosítót kell hozzáfűznie a páciens állapotának és az eljárás összetettségének jelzéséhez.
5. Hibás dokumentáció:Az állításokon alkalmazott eljáráskódokat és módosítókat a beteg kórlapjában szereplő dokumentációval kell alátámasztani. Ha a dokumentáció nem támasztja alá a használt kódokat és módosítókat, a követelés elutasítható, vagy további vizsgálatnak vethető alá. Például, ha egy orvos megjegyzi az orvosi feljegyzésben, hogy egy beavatkozást a bal térdén hajtottak végre, de a kódoló kódot használ a jobb térdre vonatkozó eljáráshoz, a követelés elutasítható.
6. Specificitás hiánya:Egyes eljáráskódok és módosítók specifikusságot igényelnek a helyes használathoz. Például egy adott típusú műtét kódja megkövetelheti a kódolótól, hogy adja meg az elvégzett műtét pontos típusát. Ha a kórlapon szereplő dokumentáció nem elég specifikus, előfordulhat, hogy a kódoló nem tudja kiválasztani a megfelelő kódot. Például, ha az orvosi feljegyzés megjegyzi, hogy az orvos „térdartroszkópiát” végzett, de nem határozza meg az artroszkópia típusát vagy mértékét, előfordulhat, hogy a kódoló nem tudja kiválasztani a helyes eljáráskódot.
A pontos kódolás érdekében a kódolóknak alaposan ismerniük kell a szakterületükön használt eljáráskódokat és módosítókat, és mindig a legújabb kódolási irányelvekre és forrásokra kell hivatkozniuk a kódok és módosítók kiválasztásakor. Ezenkívül fontos, hogy a kódolók magas szintű specifitást tartsanak fenn kódolásukban, és gondoskodjanak arról, hogy a páciens egészségügyi dokumentációjában szereplő dokumentáció támogassa az állításban használt kódokat és módosítókat.