1. Kristály-előkészítés :A vizsgálandó anyagból tiszta és jól formált kristályt kapunk vagy készítünk. A kristálynak szabályos és ismétlődő atom- vagy molekulaelrendezéssel kell rendelkeznie.
2. Röntgensugárzás generálása :Erőteljes röntgenforrást, például szinkrotront vagy forgó anód röntgengenerátort használnak nagy energiájú röntgensugár előállítására.
3. Diffrakció :A kollimált (fókuszált) röntgensugár a kristályra irányul. Ahogy a röntgensugarak kölcsönhatásba lépnek a kristályon belüli atomokat körülvevő elektronokkal, a diffrakció folyamaton mennek keresztül. . A diffrakció során a röntgensugarak szétszóródnak, és a kristály mögött elhelyezett detektoron csúcsok és mélyedések szabályos mintázatát alkotják, amelyet diffrakciós mintázatnak neveznek.
4. Adatgyűjtés :A diffrakciós mintát rögzíti a detektor, és megméri a diffrakciós röntgensugarak intenzitását különböző szögekben. Ezt az adatgyűjtési folyamatot általában a kristály különböző tájolásaiban hajtják végre, hogy a diffrakciós adatok teljes készletét megkapják.
5. Adatfeldolgozás és -elemzés :A rögzített diffrakciós adatok kiterjedt matematikai feldolgozáson és elemzésen esnek át számítógépes programok segítségével. Ezek a programok összetett algoritmusokat használnak a strukturális információk kinyerésére a diffrakciós mintákból.
6. Modellkészítés és finomítás :A feldolgozott adatok alapján a tudósok megalkotják a kristály kezdeti szerkezeti modelljét, figyelembe véve az atomok és molekulák elrendezését az egységcellán belül. A modellt ezután iteratív módon finomítják, hogy javítsák a pontosságát, összehasonlítva a modellből számított diffrakciós mintázatot a kísérleti diffrakciós adatokkal.
7. Érvényesítés :A végső szerkezeti modellt validálják a pontosságának biztosítása érdekében. Különféle paraméterek és statisztikai tesztek segítségével értékelik a meghatározott szerkezet megbízhatóságát és pontosságát.
A szerkezet validálása után részletes információkat ad a kristályon belüli atomok helyzetéről és elrendezéséről. A röntgenkrisztallográfia nagyban hozzájárult az összetett anyagok szerkezetének megértéséhez, beleértve a fehérjéket, DNS-t, gyógyszereket és szervetlen vegyületeket. Széles körben használják különféle területeken, mint például a kémia, a biológia, az anyagtudomány és a gyógyszertudomány.